Ahogy percekkel korábbi bejegyzésemben
említettem, volt egy kellemetlen élményem az új év
éjjelén.
Lényegtelen, hol voltam, nem is akarom a
körülményeket firtatni, viszont úgy hajnal fél három körül búcsút
vettem a baráti társaságtól, és haza akartam jönni taxival. Na
persze, ez sem volt egy könnyű menet, minden hívószám foglalt volt,
csak protekcióval sikerült hazajutnom, de most ezt is
hagyjuk.
Szóval egy szórakozó hely előtt vártam a
taxit, beszéltem a szüleimmel, nyugtatgattam őket, hogy reményeim
szerint másfél órán belül hazajutok, mikor arra lettem figyelmes,
hogy egy srác a karjában hoz egy fiatal lányt.
Szépen fel voltak öltözve, tök csinosak
voltak, csak azt tűnt fel először, hogy a lányon nincs cipő,
ráadásul olyan mini ruhát viselt, hogy mindene kilátszott. Néztem
is, hogy hova viszi a lányt, mit akar velem csinálni, aztán
ránéztem a lány arcára.... na ekkor kaptam sokkot! Ilyet még sosem
láttam!
A lány szájából habzó, egybefüggő nyál
ömlött, szemei üvegszerűen az égre meredtek, látszott rajta, hogy
nincs magánál. Az egész csaj nem lehetett több 20 évesnél.Borzalmas
látvány volt, ilyenben még sosem volt
részem.
Aztán mintha a srác letette volna a földre,
vagy lépcsőre, erre nem emlékszem pontosan, mert közben éppen
telefonáltam, egy percre arrébb is mentem, így gőzöm nincs, utána
mi lett azzal a kislánnyal, mert hirtelen eltűntek, reményeim
szerint és jó esetben elvitte a mentő.
Nem vagyok egy parti arc, gőzöm nincs, mit
nyelt be a kis csaj, magától vitt valamit túlzásba, vagy esetleg
valami mérget belecsempésztek az italába, netán epilepsziás volt
(?), de ilyen tüneteket nem láttam még soha. Részeget már
láttam, drogost is, de ez a látvány nagyon ismeretlen volt, nem is
akarok többet ilyennel találkozni.
Kicsit irigylem az orvosokat, mert ők azonnal
tudják mi a teendő, de én, mint laikus mi a fenét csináljak ilyen
esetben? Alig várom már, hogy megkezdődjön az elsősegélynyújtó
tanfolyam, hátha tanulok valami hasznosat, sosem lehet tudni, mikor
kell segíteni egy váratlanul bajbajutott
emberen, a mentő híváson túl. Próbáltam kutakodni a neten, hátha
okosabb leszek és felkészültebb, de egyelőre nem jártam
sikerrel.
Hangsúlyozom, nem tudom volt ennek a
kiváltója. Lehet, hogy más eredetű betegség, roham, de lehet,
hogy beigazolódik a gyanúm, miszerint valóban valami
toxikus eredetű mérgezésre vezethetők vissza az általam vázolt
tünetek.
A
látványnál már csak a bennem felgyülemlő érzések voltak rosszabbak.
Azon pörgött egyfolytában az agyam, hogy történhet ilyesmi meg egy
fiatal lánnyal? Hogy alázhatnak meg egy ilyen fiatal nőt, ha
és amennyiben valóban drogozásra vezethetők vissza ezek a tünetek?
Miért kell, hogy mindenféle szintetikus méreg a
szórakozás része legyen, miért kell az ifjúságot ilyen hülyeségekre
rászoktatni?
Aztán belegondoltam abba is, hogy mi lesz, ha
egyszer anyuka leszek, és a saját leendő gyermekeim egészsége
miatt kell majd aggódnom, mikor nagyok lesznek és bulizni mennek.
Rettegek attól, hogy nem sikerül kellően megvédenem őket ezektől a
szörnyűségektől...
Mint mondtam, sokkolt a látvány, de az érzést,
ami felgyülemlett akkor bennem, képtelenség szavakba önteni. Ha
becsukom a szemem, folyton a lány arcát látom, képtelen
vagyok befogadni a látottakat, túl érzékeny vagyok ehhez, pedig
igazából ez még semmi egy halott látványához képest. Talán pár nap
múlva megnyugszom, és sikerül túltennem magam
rajta.
Nehéz okosnak lenni egy ilyen esetnél, nem is
ez a cél. Nem is kioktatni akarok senkit, a csak írtam egy
általam először látott, meglehetősen ijesztő jelenségről. Bízom
viszont abban, hogy ha valaki ezt elolvassa, óvatosabban és
megfontoltabban megy majd szórakozni, ill. engedi el a
gyermekét.
De jó, hogy vége ennek a hülye
karácsonyi, szilveszteri, új évi baromságnak. Utálom az egészet,
már utálom november óta, mióta a bevásárló központokban megjelennek
a csili-vili karácsonyi díszek, műfenyők, vásárlási akciók, gagyi
marketing fogások, meg az egész készülődéssel járó mizéria.
Talán szent este van egy kis nyugi,
meg két a ünnepnap, mikor elmondható, hogy sikerül kissé kiengednem
a gőzt. Aztán jönnek a szürke hétköznapok, és igen... sok emberhez
hasonlóan én is melóztam, még az év utolsó napján is, ráadásul
betegen. Félreértés ne essék, tudom, hogy nagyon sokan
dolgozni kényszerülnek hivatásukból adódóan ( pl. egészségügyben ,
kereskedelemben és közlekedési vállalatoknál dolgozók ,
nem is sajnáltatni akarom magam, csak az igazságérzetem nem hagy
nyugodni, hogy egyesek simán kivehetik a jól megérdemelt
szabadságukat, másoknak meg egy perc nyugalmuk sincs.
Aztán itt van ez a rohadt
szilveszter minden évben. Kötelező bulizás, érezzük jól magunkat,
még betegen is, szervezzünk spontán bulit, ami sajnos nem mindig
sikerül jól.
Különösebben a piáért sem vagyok
oda, nem vittem semmit se túlzásba, mindenre tisztán emlékszem, a
pezsgő kortyolgatás is nehezen ment, ott is hagytam, és igen....
figyelek arra, hogy mikor kell nemet mondanom, és ellent kell
állnom a további kínálgatásnak. Viszont arra oda figyelek, hogy
mindig fogyasszak ásványvizet, ellensúlyozva az alkohol dehidratáló
hatását. Ebből adódóan viszonylag hamar magamhoz térek, soha nem
engedem meg magamnak, hogy részeg legyek. Jut eszembe, tök jó
lesz, ha végre lesz jogsim, így legalább még eggyel több indokom
lesz a pia teljes körű visszautasítására.
De piával, vagy anélkül, barátokkal
vagy családdal utálom az év végét. Mindig rossz hangulat tör rám,
állandóan eszembe jut az elmúlás.
Egyszer valamilyen különös
felsőbbrendű okból mégis jól sikerült ez az év végi bolondozás.
Tavaly ilyenkor valami mámor kerített hatalmába. Tavaly ilyenkor
rám talált valami szerelemféleség, és ezzel együtt egyfajta
boldogságérzet is, de mára (pontosabban október óta) ez már
elillant. Tavaly ilyenkor előttem volt az a bizonyos rózsaszín köd,
ma már ismét csak a szürke valóság jutott nekem osztályrészül.
Egész éjjel előjöttek a régi szép emlékek, teli fájdalommal, amitől
legszívesebben ordítottam volna. A lelki sebeken túl persze
rohadtul fájt a fülem is, mert miért pont az év első napján legyek
egészséges. Hamar véget vetettem hát az újévi mókának, viszonylag
hamar leléptem, de sajnos éjjel még sokkoló látványban is részem
volt, erről majd külön írok.
Most itt az új év második napja. Az
elsőt nehezen, de túléltem. Továbbra is fáj a fülem, egész nap
szinte aludtam, ettem lencsét betartva a hülye új évi babonát, bár
nem hinném, hogy ez jelentősen segít a jelenlegi anyagi
helyzetemen. :)
Nyár végén, mikor a két
legismertebb kereskedelmi csatorna agyon reklámozta az idei
tehetségkutató műsorokat, csak fanyalogtam és azt kérdeztem,
ugyan mi szükség van újabb ámításra, gagyi előadók
hazugságokkal teli istenítésére, sok unalmas, egyhangú jellegtelen
énekesre ?!
Aztán az egyik casting adásba
kerülésével bemutattak egy mindössze 22 éves, ártatlannak tűnő,
megszeppent faszit, aki Joe Cocker egyik legismertebb dalának
előadásával rögtön a fél ország kedvence lett, jelzem, nem ok
nélkül.
Igen, Ő Király L. Norbert, az X-
Faktor Hungary legígéretesebb tehetsége. Miatta érdemes nézni
hétről hétre nézni ezt a műsort. Természetesen a többi
versenyző képességeit sem vonom kétségbe, hiszen Nikolas profi
stílusát ugyanúgy kedvelem, mint a Vastag fivérekét, de igazán
összetett egyéniség és egyben személyes kedvenc csak egy van, ő
pedig Norbi.
Hogy miért? Mert rendkívüli,
ugyanakkor eléggé megosztó egyéniség, született tehetség, ritka
rekedtes hanggal és muzikalitással megáldva, amit használni is tud,
de ami ennél sokkal fontosabb, hogy kiváló előadó.
Igen, ki kell mondani, hogy a hang
önmagában nem elég, legalábbis nekem nem. Életre kell kelni a
színpadon, és hatni kell a közönségre, mert a népnek igenis kell a
cirkusz, kell a show. Ezenkívül igencsak erős, sexy kisugárzással
rendelkezik, amivel könnyen le veszi a nőket a lábáról.
Lehet persze találgatni, mitől a
harap rá a közönség jelentős része hétről hétre, de hogy miben
rejlik az igazi Király L. Norbi - titok, azt igazán csak ő
tudja.
Sokan mégis azt vágják a fejéhez,
hogy inkább az élő előadásban erős, az énekhangja viszont nem a
legjobb.
Szerintem ez így nem igaz. Igenis
tud énekelni ez a srác, a kétkedők üzenem ,hallgassák csak meg
nyugodtan a Lady című számot, micsoda kincs rejlik a srác torkában,
de ami a lényeg, hogy átlagosan jó hangú nyálas énekesből
lehet annyi, mint égen a csilag, viszont igazán hiteles
előadóművészből maximum annyi, mint amikor egy jól látható üstökös
tűnik fel az égbolton.
Nomen est omen , vagy Nomen est
showman? :) Igen... mégis csak lehet abban valami, hogy nevünkben a
sorsunk. Nem tudni még, ki nyeri meg ezt a műsort, de egy biztos;
ez a srác már most egy igazi Király. :)
Bizony, szőke nő
vezetni fog, lehet félni a jövőben.
Őszintén szólva
gőzöm nincs, milyen leszek a volán mögött ülve; beszari vagy vagány
Szörnyella, de egyik ismerősöm szerint tutira veszélyes. :) Hogy
csak szimplán ön- szimplán közveszélyes is, az majd pár hét
múlva kiderül, minden esetre azért az bíztató, hogy ma elsőre
átmentem az elméleti vizsgán.
75 pontból 71-et
értem el, összesen két kérdést buktam be, az egyiket
figyelmetlenségből. Örülök neki, így nem kell többet a közeljövőben
kimásznom NewBudára.
Mondjuk, mikor
közelítettem a Petzvál J. utcához, és a fejem felett darvak fekete
serege szállingózott vészjóslóan károgva, ennek következtében
minden babonás félelmem előtört belőlem. Fanyar mosollyal
állapítottam meg a sötét szárnyasok láttán, hogy sanszos egy bukás
a mai napra, de azért nem adtam fel: az utolsó lépteknél pozitív
hozzáállást gyakorolva szugráltam magamba, hogy sikerülni fog, mert
olyan nem lehet, hogy ennyi gyakorlás után megbukjak, károgjanak
felettem akárhogy is a darvak.
Aztán persze a
vizsgán is kiszekáltak a nevem miatt, én meg végig azon imádkoztam
a sikeres vizsga mellett, hogy nehogy valaki rosszul legyen, mert a
"doktornéninek" becézgetett viszgázó történetesen nem orvos, hanem
jogász, de erről még inkább lapítottam, nehogy esetlges buktát
követően azért cikizzenek, mert egy szaros rendeletet nem tudok
megtanulni. :)
Történt ugyanis,
hogy a személyimben szereplő név alapján lettem regisztrálva, de a
részemre kijelölt gépen az előtag nélküli nevem szerepelt. Külön
felhívták a figyelmet, hogy szóljunk, ha valami nem stimmel. Hát
szóltam...mondtam, engem nem zavar, csak később ne legyen gond az
adminisztráció során. Mire a vizsgabiztos a terem másik végéből
felkiált: Jah!!! Maga a doktornéni? Nincs semmi gond, csak hát
a program nem tudja ezt érzékelni, nem gondolták volna a program
szerkesztői, hogy doktorok is fognak vizsgázni. :S Most erre
mit lehet mondani? Max. azt, hogy sorry, de így alakult. Komolyan
mondom azt vártam, mikor teszi hozzá, hogy a szőke nőkre se
gondoltak a program készítői.... :))) Na mindegy, azért a végén
szorgalmasan gratulált. :)
Amúgy mindenki
megnyugtatására írom: a rutint csak novemberben fogom megkezdeni,
addig is balaesetmentes napokat kívánok.
Minap egyik aluljáróban bandukolva láttam egy
civil kezdeményezést, miszerint aláírást gyűjtenek a családon
belüli erőszak megoldása végett.
Az
aláírásgyűjtő íven az alábbi szöveg szerepelt:
-Kezdeményezzük, hogy az
Országgyűlés tűzze napirendre azt, hogy legyen önálló büntetőjogi
törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak
Magyarországon...-
Természetesen aláírtam, hiszen, mint civil
ember egyet értek azzal, hogy határozottan kell fellépni és
hatékonyan kell kezelni ezt a problémát.
Jómagam is akasztófát kiáltok annak a rohadék
embernek, aki néhány hete a saját fiát verte agyon, szegény gyermek
a kórházban halt bele a sérüléseibe, ha minden igaz. A körülmények
nem számítanak, a lényeg, hogy az az ember egy szerencsétlen,
védtelen kiskorút vert halálra, amire nincs bocsánat.
Halálbüntetést érdemelne, ha lenne, de sajnos nincs. Éppen ezért
csak abban lehet bízni, hogy szigorú és példaértékű ítéletet fognak
hozni az ügy érdemi elbírálása kapcsán, és jó sokáig a rácsok
mögött fog rohadni. Ilyen szemétládát sosem védenék.
Ugyanakkor jogászként félre kell tennem a
bennem rejlő indulatot.
Véleményem szerint hatékony törvényi védelemre
szükség van a mai eldurvult világban,de nem mindegy, hogy mennyire
lesz precíz annak a törvényi tényállásnak a megfogalmazása, melyre
a kezdeményezés irányul.
A
lényeg, hogy a sértettek számára valóban hatékony védelmet
nyújtson, ugyanakkor preventív és egyben elrettentő célzata is
legyen. Éppen ezért fontos, hogy magas büntetési tétel legyen
kiszabható, súlyosabban kell értékelni, mint a testi sértés önálló
törvényi tényállását. (szvsz)
Kiváncsi vagyok arra is, hogy vajon a
joglakotó melyik fejezetben és címben fogja elhelyezni a kívánt
törvényi tényállást a Btk.-n belül: az élet, a testi épség és
az egészség elleni bűncselekméynek körében, vagy a házasság ,
család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények önálló
fejezetében. Vajon hol lenne célszerűbb?
És
vajon csak a testi, esetlegesen nemi erőszak tartozzon ide, vagy
pedig a lelki terrorizálás is?
És
nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ezeket a bűncselekméyneket a
törvény külön-külön is nevesíti, így adódik a kérdés, mi az a
többlettartalom, mely külön szükségessé, speciálissá tehetné az
esetlegesen bevezetésre kerülő új törvényi
tényállást?
Én
mindenképp fontosnak tartom, hogy az kiterjesztő tartalommal
rendelkezzen. Nevezetesen, ne legyen kor és nemek szerint
diszkrimináció. Tudom, hogy a legtöbb áldozat elsősorban a nők és a
gyermekorúak közül kerül ki, de sajna hallottam már olyan erőszakos
tonnadonnáról is, aki a vézna férjét páholta el, illetőleg az sem
megengedett, hogy a gyermek támadjon rá a szüleire. Természetesen ,
ez utóbbi esetben fontos tényező lenne az életkor és a belátási
képesség illetőleg a vétőképesség megléte.
Sok még a nyitott kérdés ezzel a témával
kapcsolatban, nem szabad elkapkodni, ugyanakkor túlzásokba
esni.
A
megfelelő büntetőjogi védelem mellett ugyanakkor más törvényt is
módosítani kéne, nevezeten a Csjt-t. Sokkal fontosabb szerepet
kellene törvényi szinten is tulajdonítani a családnak, illetőleg a
család védelmének eszközeit is hatékonyabbá kellene
tenni.
Fontos viszont hangsúlyozni, hogy ez a
társadalom hozzáállása nélkül nem megy.
Először is mindenkinek bele kéne verni abba az
elvadult, primitív agyába, hogy a család nem azért van, hogy
egymáson vezessük le a feszkót. Ne azért házasodjunk és szüljünk
gyereket, hogy legyen kin elverni a port, hanem, hogy szerető és
megértő légkört biztosítsunk egymásnak, az esetleges vitákat pedig
békésen és egymással tisztességben kell megoldani. Aki ezt a
minimális tiszteletet nem képes megadni a szeretei számára, ne
vállaljon családot!
Nőt megütni szerintem bűn. Férfit is. Gyereket
pláne. Főleg a gyengébbet bánatni. Ha szeretünk valakit, nem
biztos, hogy azt agresszióval kell kifejezni. Nekem nincs se
élettársam, se gyermekem, én még a párkapcsolatnak jóval
lazább formájában élek. Így nem tudom, milyen hatékony
gyemernevelési vagy vitamegoldó mechanizmusok lehetnek
elfogadhatóak. De az biztos, ha egyszer megadatik, hogy gyakorló
társ és szülő lehessek egy nap, biztos, hogy törekednék az erőszak
elkerülésére.
Beszarás ez a videó, komolyan, mintha rólam készült volna.
:D
Nagyon eltalálták ezt a szöveget:)
Olyan jó hogy mi együtt tudod hogy
te és én
együtt vagyunk békében ezen a földtekén
barátkozhatsz más lánnyal engem nem zavar
hiszen bízom benned nincs ami felkavar
de ha megcsalsz én elvágom a nyakadat
szétkenem az agyadat
nem mész többet haza két lábon
szétrúgom a fejedet
levágom a két kezedet
kihúzom a beledet a kicsi szádon
te édes te drága
a romantika hű szolgája
tudod hogy te vagy nekem az univerzum egyetlen Don Juanja
és ha az utcán riszálja magát egy csámpás szőke kurva
nem szólok ha a seggét pásztázva tekinteted elbambulna
csak rajta!
ezt jól jegyezd meg mielőtt egy másik segget nézel
kurva szar ha az üresen tátongó szemgödrödön át elvérzel
én elvágom a nyakadat
szétkenem az agyadat
nem mész többet haza két lábon
szétrúgom a fejedet
levágom a két kezedet
kihúzom a beledet a kicsi szádon
én elvágom a nyakadat
szétkenem az agyadat
nem mész többet haza két lábon
szétrúgom a fejedet
levágom a két kezedet
kihúzom a beledet a kicsi szádon
Végre kezemben a diploma.... sok
szenvedés árán, de itt van.... ezt már tőlem el nem veszi senki!:)
Gyönyörű nap volt, köszönöm mindenkinek, aki támogatott a nehéz
időkben, az ajándékokat és a szép gesztusokat . :)
Rájöttem, hogy a vásárlás, mint
nőcis elfoglaltság, nem az én műfajom. Na de most komolyan...
egyszerűen rosszul vagyok, ha valami göncöt kell vennem.
Most éppen a
cipővásárlás-projektnek volt aktualitása, így hát felkerekedtem,
hogy válasszak valami kényelmeset, szépet, ami tetszik is, divatos
is, szolidabb is, de partis is, könnyen tisztítható legyen és árban
megfelelő; meg amúgy is.... hozzám illő legyen!
Szerencsém volt, elsőre találtam
ilyet. Igaz, a kirakattal már egy hete szemezgettem, de csak most
volt rá lehetőség, hogy bemenjek én egymagam a boltba és
felpórbáljam azt a cipelllőt. Pech, pont az nem volt méretben. De
volt helyette másik...még szebb:) Ugyanolyan hófehér balerina, az
apró fémkövekkel díszítve. Rögtön beleszerettem, ráadásul mázlim
volt, hogy pont volt egy 38-as. Igaz, szívem szerint a 39-eset is
felpróbáltam volna, de az már nem volt. Szerencse, hogy ez is
passzolt, és kényelmesnek tűnik, bár ez csak egy egész napos meló
után fog kiderülni, mennyire. Jó volt, megvettem, majd kijöttem.
Ennyi, nem szarakodtam sokat vele.
Mégis utálom az egész folyamatot.
Bemegyek valahova, néha egy erőszakos eladó letámad, hogy tud-e
segíteni, majd arrogáns stílusban próbálja rámtukmálni az árut,
mert ha nem , akkor az ember mehet is, ahova akar. B-verzió, mikor
flegmán le se szarnak, mondjuk ,van az úgy, hogy ez utóbbit
preferálom jobban. Viszont ma azt mondta az egyik csaj, hogy jól
áll szerinte a cipő rajtam, bár én én is ezt mondanám a
helyében....
Ennek ellenére idegesít , ha ruhát
kell próbálnom. Vetkőzni, öltözni, legalább ötször, meg az is dühít
, ha a kinézett ruha nem úgy áll rajtam , ahogy azt szeretném, sőt
kifejezetten előnytelenül mutat, na akkor vissza az egész, minden
kezdődik előről. Múltkor, mikor farmert vettem, kb. 10 darabot
próbáltam fel, mire a 11.-re rábólintottam, hogy okés lesz.
Valószínűleg sokaknak az agyára mentem volna, így a nyugi
kifejezetten jó volt mindannyiunk számára.
Na mindegy... azért az akciókat én
is szívesen vadászom, márkabuzi se vagyok, és legalább a
cipőm szép, meg jó, hogy legalább ez adott némi sikerélményt és
örömöt a mai napon. Lehet, hogy mégis csak van bennem valami
nőcis?:)
Egy valamit sosem lehet elégszer
megtanulni az életben: az ember a bajban kizárólag magára
számíthat.
Megtanultam/tanulom most is ebben a
pillanatban. Amikor kéne, sokan elfordulnak tőlem, pont azok,
akiknek állítólag "fontos" vagyok. Nos én nem érzem, hogy bárkinek
is fontos lennék, max. a kihasználás szintjén.
Tőlem mindenki csak követel, elvár,
zsarol, beszól, leszar, megaláz és közben mindenkinek csak a
csicskája vagyok. Mindnenkihez nekem kell alkalmazkodnom,
nekem kell várnom, és már nagyon unom. Mindenki csak belémrúg,
mintha valami rongy lennék.
Ilyenkor sokszor elgondolkozm azon,
kit is köpjek szembe: magamat vagy másokat.
Nos, tudatom mindenkivel, magamnak
nem vagyok hajlandó ártani, bármennyire is sokan szeretnék. Ugyanis
eljutottam arra a szinte, hogy most már csak is kizárólag magamat
fogom tisztelni és szeretni, másokat meg azért nem fogom szembe
köpni, mert túl értékes még a nyálam is, legalábbis önmagam
számára.
Önmagam számára csak én lehetek jó
társaság, csak én.
Úgy érzem, nem elég erős az egóm
még, rá kéne még erősíteni. Legalább már egóm legyen, ha már
szabadságom nincs.
Szabadság.... ( sóhaj )... de
szeretném már megízlelni az ízét. Mikor féktelen lehetek, mikor már
nem érdekel semmi, mikor már úgyis minden mindegy....szabadságról
álmodozom, közben meg ahhoz is gyenge vagyok, hogy a saját
korlátjaimat átlépjem. Még ahhoz is gyenge vagyok, hogy
valami értelmeset, bátrat, merészet csináljak. Már a saját
blogomban, ebben a bejegyzésben sem adhatom önmagam.
Szánalmas....
Nyerviszerint született tehetség vagyok. Nem
tudom, mire alapozza ezt, mert ritka béna példánynak születtem, de
azért köszönöm a meghívást. :)
Szabályok:
1.
Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2.
A logót kirakom a blogomba.
3.
A szabályzatot kirakom a blogomba.
4.
Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5.Kitöltöm a
tesztet inkább kérdőív, vagy mifene.- a szerk.), és kirakom a
blogomba.
6.
Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel
kirakom a blogomba.
Kérdőív
Név:
Dühös Dög
Becenév: Dühi
Lakhely: Blogtér:P
Születési hely: Budapest
Magasság: 168 cm
Névnap: május
Foglalkozás: na azt én is szeretném tudni, hogy pontosan mivel is
foglalkozom...
Testvérek: nincs, de jobb is, mert túl irigy lennék és gonosz
tesó
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek:
néha úgy érzem, már a saját anyanyelvemen se tudok értelmes módon
megszólalni, de állítólag Ich spreche Deutsch & I can speak
English...legalábbis van róla papírom, meg el kezdtem tanulni a
franciát meg az oroszt, de még nagyon az elején tartok...szóval
kész csoda, hogy kommunikációra képes vagyok.
Gyűjtemény: megvettem egy csomó szar jogi könyvet drága pínzen, meg
törvényt, de jelentős részét már dobhatom is ki a kukába.
Cipőméret: 38-39 , cipőtől függ
Iskola: valami jogászképzőféle, de senkinek nem ajánlom, hacsak nem
mazoista
Kedvencek: MM meg a csokitorta
Zsebpénz: na az
kéne...ide a zsebembe, méghozzá sok...mert a zseb az bizony kérem
szépen egy feneketlen kút
Álom: már nem merek álmodni, se remélni, az álmok meg mindig
hazudnak
Háziállatok: sajna nincs:(
Ennyi?:)
Csak tudnám, hogy ebből a tesztből mi utal a tehetségre?
Na kit is hívjak meg:)
Gazdát, Tundit, Elfit, de őt meghívta Nyervi, Gordont, Cybert,
Gyzit, Kicsifenséget, Kündüt, Tamkát és Timka 81-et:))))
A mostani bejegyzésemben a
megszokottól eltérően nyálas leszek és csöpögni fogok. Úgyhogy
akinek nem ligth-os a lelke, ne olvassa
el! :)
Szóval néha magam is
meglepődöm azon, hogy a szerelemnek olykor mennyire meglepő ereje
van. Idén kétszer is láttam rózsát feltámadni szinte a
semmiből.
Emlékszem, mikor a
Kedvesem először lepett meg egy szép szál vörös rózsával, kegyetlen
hideg volt. Ráadásul pont akkor voltunk múzeumban is,
szóval több órán keresztül nem jutott vízhez szegény virág, így
mire hazaértem, totál szétfagyott és lekonyult. Nem hittem volna,
hogy túléli, de másnap reggel, mikor felébredtem, a rózsaszál ott
pompázott peckesen a vízzel teli vázában, én pedig napokig nem
győztem gyönyörködni benne. Sajnos a másodvirágzás sem tartott
örökké, de azért kiszárítottam és megtartottam
emlékbe.
Nem hittem volna, hogy
hasonló jelenséget látok hónapokon belül.
Történt ugyanis, hogy
tegnap pocsék napom volt. Ünneplés és örömkönnyek helyett a bánat
látható jele ült ki az arcomra, de vigaszdíjként így is kaptam egy
gyönyörű vörös rózsát. Hossz ideig volt víz nélkül, mire
kicsogoltam, láttam, hogy a virág totál szétesett. Mondanom sem
kell, hogy rögtön el kezdtem bőgni, tegnap amúgy is mindenért
sírtam. De azt nem hittem volna, hogy este már megint minden szép
lesz. Alig pár óra leforgása alatt a rózsa ugyanolyan szép
volt, mint új korában, én pedig megnyugodtam és ha nem is
mindent, de néhány dolgot azért szebbnek
láttam.
Tudom, sokan csak azt
mondanák, itt egyszerű élettani folyamatról van szó. Én viszont
most pár pillanatra romantikus hangulatba kerültem, szóval úgy
vélem, ezeket a virágszálakat bizony a szerelem ereje támasztotta
fel. Ha másért nem, legalább ezekért a pillanatokért érdemes élni.
:)
Ejjj, de várom én már a vasárnapot!
Már nem kell sokat aludni, és akkor húzhatok választani. De főleg
azért várom, hogy lássam végre az összes balos arcára fagyott
mosolyát én meg vigyoroghassak kéjesen. :)
2010. április 11-én jól bevésem
majd a két X-et a FIDESZ neve mellé, hogy végre én is hozzájáruljak
tevőleges magatartásommal a Gyurcsány-korszak végéhez.
Nyolc év elhibázott politikájára,
kegyetlenkedésére, emberek megnyomorítására mondok ezzel nemet,
teszem mindezt annak tudatában, hogy illúziókat kergetni
fölösleges.
Mégis az összes párt közül jelenleg
csak a FIDESZ-ben látok annyi erőt, hogy képes legyen a pozitív
változások elindítására, és ezért bizalmat szavazok ennek a
pártnak, vállava ezzel egy esestleges csalódás kockázatát.
Közben meg csak mosolygok, hogy a
legnagyobb támogatottságú pártot hogyan támadják balról, jobbról
egyaránt. Mintha senki nem akarná tudomásul venni azokat a
nyilvánvaló tendenciákat, mely szerint a FIDESZ magabiztos
kormányzati pozícióba fog jutni, a leendő ellenzéki pártoknak
esélyük sem lesz bármiféle érdemi cselekedtre. Sőt, egyes
felmérések szerint a kétharmados többség sem annyira veszett
illúzió, még bármi megtörténhet. Ha ez esetleg megtörténne, Viktor
történelmet fog írni. :) Bár őszintén szólva magam sem tudom,
meliyk verzió lenne a jobb.
Jó lenne, ha az MDFnem jutna be,
LMP-ért se rajongok túlzottan, a szocikat egyértelműen utálom,
szdsz jó, hogy eltűnt a süllyesztőben, a Jobbik meg csalódás.
Legkésőbb április végére minden
kiderül. Bízom benne, hogy addig nem történik semmi rendkívüli, és
minden halad a tervek szerint.
Megszűnik a MALÉV? - " Akár 400 ember is repülhet!" Nos ez jó szlogen lehetne egy új légi társaság nyitókampányában, de sajnos a fent tett felszólítás/ felkiáltás nem egy kedvezményes utazási lehetőséget reklámoz, sokkal in...
Gazdának - Itt faggathatsz....:))) Szőkés , melírozott haj, szürkés szem, 168-169 cm magas, stb... műkori, 2 km futás...mire vagy még kivi?:PPP Ezzel is kiegészíted az aktát, amit rólam vezetsz? Nem akarsz abból publikálni?:...
Az adórendszer "hibája" Dög módra - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy durcás Dühös Dög, aki a minap megfogadta, kivételesen csak azért sem fognak belőle hülyét csinálni, ha törik, ha szakad, bárhogy próbálkoznak is a nagy tudású elm...